Hemingway és Fleming: inspiráció a téli Alpokban

Hemingway számára a két egymást követő téli szezon a korábban ismeretlen alpesi kalandok iránti vágy csillapítását jelentette. Barátjával, John Dos Passosszal és Walther Lent síoktatóval számos túrán vett részt a Silvretta síterepen és jó néhány vakmerő lesiklást hajtott végre. Legalábbis így ír erről visszaemlékezéseiben, a Vándorünnep című, halála után megjelent művében.

A Silvretta magányában. Schrunsban még ma is emlékeznek rá, merre járt és hogyan utazott Hemingway. Kedvelt célpontja volt a Bielerhöhe, ahová a Madlenerhauson keresztül lehetett eljutni. Abban az időben ez még rendkívül fáradságos vállalkozás volt – bőrcipőben, egyszerű kötéssel és fókabőrrel borított fából készült sílécekkel. Napjainkban télen a Vermuntbahn segítségével kényelmesen és könnyedén érhető el Madlenerhaus. Ezután egy busszal, az úgynevezett „alagút-taxival” folytathatjuk az utazást egy kanyargós, régi úton át egészen a Bielerhöhe-ig: itt bontakozik ki igazán a Silvretta végtelen kiterjedése és hófehér pompája.

A sítúrázók mindmáig szívesen követik Hemingway nyomait és keresik azt a magasztos békét és magányt, amely a legendás írót is vonzotta. Azok, akik nem szeretnének ilyen hosszú hegyi túrára vállalkozni, a Madlenerhaus körüli sífutópályákon is tehetnek néhány kört.

A jó öreg Hemingway azonban nemcsak sportos volt, hanem – mint köztudott – a nagyvilági élvezeteket sem vetette meg. Így Montafonban sem maradhattak el a vadászok, földművesek és bárók társaságában zajló mulatozások és kártyapartik. Ugyanebben az időszakban, Schrunsban fejezte be Fiesta című regényét, amely röviddel később a világhírt is meghozta számára. Ugyanilyen meghatározó volt találkozása a manökennel, Pauline Pfeifferrel. Az a tény, hogy Hemingway felesége, Hadley is vele volt, nem akadályozta meg az illinois-i élvhajhász írót abban, hogy a nádszálkarcsú, szintén a szállodában megszálló milliomoslánnyal szenvedélyes viszonyba kezdjen: alig egy évvel később Pauline a szerző második felesége lett.

Minden Kitzbühelben kezdődött. „Azt mondják, hogy Ian Fleming nagyon jó síelő volt” – meséli Michael „Gugu” Tyszkiewicz, aki a 007-est megalkotó író életének kitzbüheli időszakát tanulmányozta. Tyszkiewicz akkor figyelt fel Ian Fleming kitzbüheli időszakára, amikor néhány évvel ezelőtt a Hotel Tennerhofban dolgozott. Az 1920-as években ebben az épületben működött az Alfred Adler magániskola, ahová Fleming is járt.

Az iskola vezetője egyidejűleg az MI6 ügynöke is volt, felesége pedig, aki szintén az iskolában tanított, regényeket és novellákat írt. Állítólag a két konspiratív pedagógus hatására született meg Fleming híres James Bondja. Ian Fleming mindenesetre soha nem felejtette el Kitzbühelt.

Gugu Tyszkiewiczet a Ian Fleminggel kapcsolatos tanulmányai arra ösztönözték, hogy a Bond-szerző tiszteletére minden évben megszervezze a Kitzbüheler Hornon a Fireball Kitz kihívást. A síverseny – amelyet gyerekek számára is megrendeznek – nemcsak a sebességről szól, hanem arról is, hogy a résztvevők korabeli ruhákban és eredeti, James Bond tartozékokkal felvértezve siklanak le és érnek célba.