Úton a hófehér csendben
Aki veszi a fáradtságot, hogy megmássza a Großvenedigert, azt Ausztria egyik legnagyobb és legcsodálatosabb gleccserterületének lenyűgöző világa várja. Érdemes egy tapasztalt hegyi vezetővel nekivágni a túrának, aki már több mint ezerszer megmászta a csúcsot.
A Mullwitzkees-gleccserre nyíló kilátás lélegzetelállító. A sziklás rész után, amelyet éppen a hátunk mögött hagytunk, mindent hó és jég borít. Ez a különleges látványt nyújtó hómező lágyan emelkedik, majd egy elegáns, hófehér hegycsúcsba, a Großvenedigerbe torkollik. A 3657 méter magas csúcs még mindig messze van tőlünk, az elérhetetlennek tűnő horizonton.
Hágóvas, kötél és hasadékok
Csillogó gleccserjég
Egy pillanat alatt egy másik, új világba kerülünk: türkizkéken ragyogó, több méter magas bizarr jégtornyok tornyosulnak itt, amelyek alja gyakran több száz méter mélyre nyúlik. Úgy érezhetjük magunkat, mintha a Himalájában vagy az Antarktiszon lennénk. Hihetetlen mélység. Mérhetetlen csend. Egy madár, egy mormota sem téved erre. Amit hallunk, azok csak a lépteink, a légzésünk, önmagunk. Öt apró pont a gigantikus tájban.
Rövid szünetet tartunk – meleg lett az örök jég kellős közepén. Az erős UV-sugárzás ellen magas fényvédő faktorral rendelkező naptejjel védekezzünk. Hogy érezhették vajon magukat a Großvenedigert elsőként meghódító hegymászók ebben a fehér sivatagban? Állítólag Ignaz von Kürsinger és az őt kísérő nem kevesebb mint 40 ember, akik 1841-ben vágtak neki ennek az ismeretlen világnak, puskaport kentek az arcukra, hogy megvédjék magukat a naptól. Azt nem tudjuk, hogy ez használt-e. Ahogy azt sem, vajon segített-e az expedíciónak, hogy csak bort vittek magukkal italként. Talán ez is az egyik oka annak, hogy a negyven résztvevőből tizennégynek fel kellett adnia…
Az a tény, hogy egyes gleccserek kéknek tűnnek, ugyanarra az okra vezethető vissza, amiért a víz kék. A fehér napfény valójában sok színből áll, ezek könnyen láthatóvá válnak a szivárványban. A víz elnyeli a fény minden színét, kivéve a kéket. Minél mélyebb a víz, annál erősebb a hatás. Ezt egy úszómedencében is láthatjuk – minél tisztább a víz, annál erősebb ez a hatás.
A gleccserek kék árnyalatát az okozza, hogy a napfény spektrumából a vöröset a jég erősebben nyeli el, mint a kéket. Ha azonban sok légbuborék van a gleccserjégben, mint a legtöbb alpesi gleccser esetében, akkor fehérnek tűnik. Ennek oka, hogy a légbuborékok erősen szórják a fényt. A fénysugarak megtörnek és gyorsan ki is siklanak a gleccserből.
Több mint ezerszer járt már a csúcson
Mi kifejezetten jó hangulatban vagyunk. Egy (alkoholmentes) tízórai után újra útra kelünk. Sigi előttünk halad és kétméteres mogyoróbotját erőteljesen nyomja bele a hóba: kovácsolt hegyével kutatja fel a lehetséges hasadékokat. Ha valaki egy hasadékba esne, ez a rúd szolgál arra, hogy a kötelet rögzíteni tudjuk. Megkérdezzük tőle, hogy hányszor volt már a Großvenedigeren. Kelet-tiroli hegyi vezetőnknek nem kell sokáig gondolkodnia ezen. 1053 alkalommal – válaszolja szárazon, legnagyobb csodálkozásunkra. Honnan tudja ezt ilyen pontosan? Negyven éve aprólékosan vezeti a csúcshódításokat. Minden akkor kezdődött, amikor 14 évesen, alpesi parasztfiúként először állt a hegycsúcson. Ma már az 50-es évei közepén jár és hegyi vezetőként több ezer vendéget hozott fel ide – de még mindig tiszteli a gleccsert, ahogyan az ősei is tisztelték. A hőmérsékletingadozás és a folyamatosan keletkező olvadékvíz ugyanis állandóan új hasadékokat hoz létre a hatalmas jégfolyamban, amelyeket néha alattomos módon rejt el a friss hó. Erre gondolunk, amikor épp átlépjük a jégen lévő számtalan keskeny kis repedés egyikét.
A Venediger magaslati túraútvonal
Érdekes tudnivalók a gleccserekről
Martin Betz
Író és rendező
Martin Betz Stájerországban született és nőtt fel, jelenleg Bécsben él és dolgozik. Időnként azonban szeret útra kelni, lehetőleg az osztrák Alpokba. Néha kamerát is visz magával, mert a lelkes túrázó gyakran készít természetfilmeket és alpesi dokumentumfilmeket a német nyelvű országok különböző televíziócsatornái számára.