Ausztria történelme
Utazás az évszázadokon át
Néhány dolog azonban az évszázadok során nem változott: Az élvezet öröme, a szépség iránti lelkesedés és a kultúrához való mély kötődés jellemzi Ausztriát akkor és most. Hogyan lett Ausztria azzá, ami ma.
A mai Ausztria területe, a Duna és az Alpok termékeny talajú völgyei már a késői kőkorban benépesültek (kb. i. e. 8000-től).
A kelta korban (i. e. 800-től 400-ig) jött létre az első királyság, a Noricum, amelyek települései elsősorban a sóbányászatnak és a sóval történő kereskedelemnek köszönhették gazdagságukat. A Hallstatti kor nevét a Hallstattban található régészeti leletekről kapta. A település múzeumában képzeletbeli időutazásra indulhatnak az érdeklődők a múltba.
Időszámításunk kezdetén a rómaiak meghódították az ország nagy részét, városokat hoztak létre és utakat építettek. A legjelentősebb római település Ausztriában, Carnuntum (a római Felső-Pannónia provincia fővárosa, a mai Alsó-Ausztria területén fekszik) az idők során jelentős központtá, sőt még császárvárossá is vált. Az egykori település helyén ma impozáns régészeti park, múzeum és amfiteátrum csodálható meg.
Amikor a Római Birodalom hatalma meggyengült, a 2. században germán törzsek telepedtek le a régióban. A 6. században a bajorok vették át az irányítást az Ostalpok és a Bécsi-erdő közötti terület felett.
800 körül egy fontos fordulópont következett be: Nagy Károly, a frankok királya és későbbi császár, létrehozta a Duna mentén az „Ostmark” nevű határvidéket, amely birodalmának védelmét szolgálta. 996-ban a régiót először nevezték „Ostarrichi”-nak – ebből a szóból alakult ki később Ausztria (Österreich) neve.
976 és 1246 között egy jelentős nemesi család formálta Ausztria történelmét: a Babenbergek. Babenberg Lipót 976-ban lett Ostmark első őrgrófja, ezzel megalapítva egy dinasztiát, amely több mint 270 évig uralkodott a térségben. A Babenbergek kezdetben az alsó-ausztriai Pöchlarban éltek, később pedig a festői Wachau vidékére, Melkbe költöztek.
A 12. században fontos fordulópont következett be: II. Henrik székhelyét Bécsbe helyezte át, amely azóta is Ausztria fővárosa. Ebben az időszakban épült fel a Szent István-székesegyház (Stephansdom), amely ma is Bécs ikonikus jelképe. II. Henrik alapította továbbá a Schottenstift kolostort Bécs szívében, ahol ma is egy szobor őrzi emlékét.
1278-ban I. Rudolf uralkodásával új korszak kezdődött: a Habsburgok átvették a hatalmat Ausztriában és a következő 600 évben ők határozták meg az ország sorsát. Bécsi központjuk, a Hofburg, ma múzeumként működik, ahol a látogatók bepillantást nyerhetnek a Habsburgok életébe. Különösen izgalmas látnivaló a Kincstár (Schatzkammer) és a Sisi Múzeum, amelyek lenyűgöző képet festenek erről a történelmi korszakról.
A Habsburgok mesterien használták a házasságkötést hatalmuk növelésére. Ennek egyik legjobb példája V. Károly császár (1519–1556), aki felmenői, különösen nagyapja, I. Miksa (1493–1519) házassági szövetségei révén nemcsak az osztrák tartományokat örökölte, hanem francia területeket (Burgundia és a Németalföld), valamint a spanyol birodalmat és annak amerikai gyarmatbirtokait is.
Bécs kétszer is drámai események középpontjába került: 1529-ben és 1683-ban a törökök ostrom alá vették a várost. Lengyelország, Velence és Oroszország támogatásával a Habsburg Birodalomnak sikerült visszavernie a támadásokat. A 17. század végén Savoyai Jenő herceg átvette a császári hadsereg vezetését és 1699-re szinte egész Magyarországot visszahódította.
A török háborúk után a művészet és a kultúra virágkorát élte. Ebben a barokk korszakban épült a bécsi Schönbrunn kastély és a salzburgi dóm. Olyan kiemelkedő építészek, mint Johann Fischer von Erlach és Jakob Prandtauer alkottak maradandó remekműveket, amelyek ma is csodálatra méltók.
Mária Terézia (1717–1780) uralkodása alatt a birodalmat átfogó reformokkal modernizálták és egységesítették. Halála után fia, II. József a felvilágosodás szellemében folytatta a megkezdett reformokat.
Az 1789-es francia forradalommal és Napóleon hatalomhoz jutásával sok minden megváltozik: Ausztria sem tudja elkerülni a napóleoni háborúkat, majd 1814/1815-ben a Bécsi Kongresszus házigazdájaként részt vesz a kontinens újrafelosztásában.
A sokk, amelyet a forradalom jelentett Európa nemesi házai számára Ausztriában arra készteti I. Ferenc császárt és kancellárját Metternichet, hogy korlátozzák a polgári szabadságot és cenzúrát vezessenek be. A polgárság ekkor visszavonul otthona négy fala közé: kezdetét veszi a biedermeier kor. A polgári házak szalonjaiban találkoznak egymással az emberek szűk körben, de a művészet ápolására továbbra is komoly hangsúlyt fektetnek. Festők, mint Ferdinand Georg Waldmüller és Friedrich Gauermann, zeneszerzők, mint Franz Schubert és költők, mint Adalbert Stifter, Ferdinand Raimund vagy Franz Grillparzer kerülnek a figyelem középpontjába.
A korszak végén ismét egy forradalom áll: 1848-ban a polgárság fellázad I. Ferdinánd ellen. Ezt követően I. Ferenc József veszi át a hatalmat, aki feleségével Erzsébettel, a legendás „Sisivel” mind a mai napig jelentős mértékben meghatározza az osztrák császárságról alkotott képet. Uralkodása alatt pompázatos építmények egész sora keletkezik Bécsben, amelynek köszönhetően a város jelentős közép-európai metropolisszá, és egy sok népet magába olvasztó, Magyarországra, Észak-Olaszországra és Délkelet-Európára is kiterjedő állam központjává válik.
1848-ban I. Ferdinánd császár lemondott unokaöccse, I. Ferenc József javára. 68 évig tartó uralkodásával Ferenc József úgy formálta az osztrák császári ház arculatát, mint senki más. Mellette állt Erzsébet, a legendás „Sisi”, aki máig lenyűgözi az embereket.
Ferenc József uralkodása alatt Bécs aranykorát élte: a város Európa egyik legjelentősebb metropolisszá vált és egy soknemzetiségű birodalom központjává nőtte ki magát, amely Magyarországtól Észak-Itálián át egészen mélyen Dél-Európáig terjedt.
Ez az időszak világhírű neveket adott Bécsnek: ifj. Johann Strauß, a „keringőkirály”, dallamaival az egész világot elbűvölte, míg Sigmund Freud pszichoanalízisével forradalmasította az emberi lélek megértését.
1900 körül Bécs a szecesszióval (Jugendstil) művészi virágkorát élte. Olyan zseniális alkotók, mint Gustav Klimt és Egon Schiele, valamint a korszak kiemelkedő építészei, Otto Wagner és Adolf Loos, maradandó műveket hoztak létre, amelyek máig meghatározzák a város arculatát.
Ezt a ragyogó korszakot ma is számos helyen átélhetjük: egy séta során a pompás Ringstraßén, a Sisi Múzeumban, a Sigmund Freud Múzeumban vagy a Belvedere Osztrák Galériában, ahol a szecesszió kiemelkedő alkotásai csodálhatók meg.
A soknemzetiségű államban a feszültségek 1914-ben, az osztrák trónörökös Ferenc Ferdinánd szarajevói merényletében csúcsosodnak ki, amely egyben az első világháború kiváltó oka is.
Ferenc József császár 1916-ban meghal, Ausztria pedig a háborút követően 1918-ban köztársasággá válik. A rendkívül nehéz gazdasági helyzet, valamint a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták közötti politikai ellentétek jellemzik ezt az időszakot, amelynek lezárását az 1934 februárjában kitörő polgárháború vet véget.
Az 1934-es májusi alkotmánnyal Engelbert Dollfuß kancellár létrehoz egy önálló rendi államot. Ez év júliusában az osztrák nemzeti szocialisták puccsal próbálkoznak, amelyet ugyan sikerül elhárítani, de Dollfuß kancellárt megölik.
1938. március 12-én a német hadsereg bevonul Ausztriába és az országot „keleti védővonalként” beolvasztják Adolf Hitler nemzeti szocialista Német Birodalmába. A második világháború végét követően 1945-ben újra létrejön az Osztrák Köztársaság, de egy évtizeden keresztül még a győztes hatalmak, Nagy-Britannia, Franciaország, USA és Szovjetunió katonai felügyelete alatt marad.
A szövetségesek és Ausztria között született békeszerződés 1955. május 15-i aláírásával és az „állandó semlegesség” kinyilvánításával Ausztria újra függetlenné válik. A keleti blokkot elzáró „vasfüggöny” határán található ország gyorsan a kelet és nyugat közötti forgóponttá válik. A magyarországi 1956-os felkelést és az 1968-as prágai tavaszt követően Ausztria menedéket nyújt a menekülteknek. Nem sokkal ezt követően nemzetközi szervezetek (UNO, OPEC) székhelyévé, valamint jelentős konferenciák és csúcstalálkozók helyszínévé válik. A vasfüggöny 1989/1990-ben hullik le, 1995-ben Ausztria belép az Európai Unióba.
Minden politikai változás ellenére egy dolog ugyanaz maradt: A művészet és a kultúra szeretete, az élvezetek öröme és a szépség iránti lelkesedés mind a mai napig jellemzi Ausztriát.