Népviselet Ausztriában
A bőrnadrágok, dirndlik szeretetéről és történelméről
Számos médium, például a film és a zene, hozzájárult ahhoz, hogy a hagyományos osztrák viseletről kialakult kép világszerte elterjedjen. Az egyik legismertebb történet a népviseletről a „A Muzsika Hangja” című film, amely a salzburgi éneklő Trapp család életét mutatja be.
Az osztrák népviselet azonban sokkal több, mint egy filmes kellék vagy alpesi klisé. A dirndli és a bőrnadrág iránti szeretet és szenvedély a legtöbb régióban mélyen gyökerezik. A viselet a regionális hovatartozást, a közösséget és az élő hagyományokat szimbolizálja, és valódi, hiteles örökséget képvisel. Egyből a ruházatból kiolvasható volt viselője hivatása, státusza és vagyoni helyzete is. Ma Ausztriában a dirndlit és a bőrnadrágot ünnepi alkalmakkor viselik, ugyanakkor részei maradtak a mindennapi életnek is. Úgy régen, mint ma, a hagyományos viselet mindennapi munkaruhaként szolgál, például a mezőgazdaságban, az éttermekben vagy a szállodákban.
Drindli és bőrnadrág: egy életérzés, ami örömet ad
Hogyan alakult ki a népviselet?
A „tracht” szó az ófelnémet „Draht(a)” kifejezésből származik, és egyaránt jelentette az erdei munkások praktikus öltözetét, valamint az arisztokrácia reprezentatív viseletét. A dolgozó rétegek számára a népviseletnek elsősorban két szerepe volt: praktikusnak és hétköznapi használatra alkalmasnak kellett lennie. A dirndlik anyaga általában olcsóbb gyapjúból vagy lenvászonból készült, míg a kiváltságos felsőbb osztályok selymet, pamutot vagy más nemes anyagokat viselhettek. A férfiak a bőrnadrágot faipari munkákhoz és vadászathoz hordták – utóbbi egyébként egészen a 20. századig az arisztokrácia kiváltsága volt.
A 19. század közepére az arisztokrácia és a polgárság is felfedezte a vidéki nyaralás varázsát – ezzel együtt pedig a népviseletet is. Maga I. Ferenc József császár is elkötelezett bőrnadrág-viselő hírében állt. Az ő számára a hagyományos salzburgi népviselet-készítő, Jahn-Markl, egy egyedi színt is megalkotott: az „ős-fekete” árnyalatot.
Ahol a kézművesség megelevenedik: régiók és népviseletek
Eredeti darabok a népviseleti manufaktúrákból
A népviselet színe elárulja a régiót
Amire mindig is kíváncsi voltál...
A bőrnadrág esetében általában a legjobb megoldás, ha egyáltalán nem mossuk. Ellentétben a dirndlivel, a „használati nyomok” hozzátartoznak a nadrág valódiságához és egyediségéhez.
Az a bizonyos „patinás fény” – vagyis az anyag fényesedése, kopottas részek vagy akár foltok – teszik a bőrnadrágot igazán autentikussá. Természetesen ez nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem évek során, viselés közben nyeri el karakteres megjelenését. Ha azonban a bőr megkeményedik, akkor érdemes szakszerű tisztításra vinni.
Amire mindig is kíváncsi voltál...
A válasz: igen. A dirndli kötény megkötésének módja ugyanis egyértelmű üzenetet hordoz:
Bal oldalon kötött masni: egyedülálló, szabad, szingli
Ha egy hölgy bal oldalon köti meg a masnit, az azt jelenti, hogy nem házas és nincs komoly párkapcsolata. Talán innen ered a „flörtölni” jelentésű német anbandeln szó is, hiszen a bal oldali masni jelzi, hogy nyitott az ismerkedésre.Jobb oldalon kötött masni: szerelmes, eljegyzett, házas
Ha a masni a jobb oldalon van, a viselője már kapcsolatban él, eljegyzett vagy házas.Hátul megkötött masni: gyászol
Ha a kötényt hátul kötik meg, akkor a viselője özvegy.
Az UNESCO kulturális öröksége: hagyományos kézművesség
Klímavédelmi információk
Az osztrák hagyományok és szokások ápolása szorosan összefonódik a fenntarthatósággal. Az olyan tradíciók, mint az alpesi legelőkről való leterelés (Almabtrieb), a népi ünnepek és a regionális kézművesség, a természet és az erőforrások iránti mély tiszteletről tanúskodnak. Ezek a szokások hozzájárulnak a helyi növény- és állatvilág megértéséhez és megbecsüléséhez, valamint erősítik a környezettudatosságot.
A hagyományok és szokások azonban a társadalmi fenntarthatóságot is erősítik: az olyan ünnepek, mint a májusfaállítás, a húsvéti és karácsonyi szokások, elősegítik a közösségi összetartozást és a régió ápolásáért való közös elköteleződést. A szellemi kulturális örökség tiszteletben tartja azokat a hagyományos rituálékat, szokásokat és kézműves mesterségeket, amelyeket generációról generációra adnak tovább. Aki vendégként részt vesz ezekben a tradíciókban, mélyebben megismeri az osztrák kultúrát – és magát az osztrák életérzést.