A legszebb hagyományőrző ünnepségek

A farsangi felvonulások és mulatságok a legkülönfélébbek lehetnek, ami azonban közös bennük, az a pompás jelmezek és gondosan kidolgozott maszkok látványos kavalkádja. A jó és a gonosz harca mellett a farsang természetesen a vidámságról, felszabadultságról és az életörömről is szól.

A farsangi időszak elmaradhatatlan részét képezik a bécsi bálok is, amelyek egyedülálló hangulattal és elegáns miliővel várják az érdeklődőket. A farsang idején igazi ünnepi hangulat uralkodik, hiszen számtalan felvonulás, bál és rendezvény színesíti ezt az időszakot.

Fehér virágok végtelen tengere – így fest tavasszal az Ausseerland régió, amikor a nárciszok teljes pompájukban virágba borulnak. A legelbűvölőbb látvány azonban május végén, a Nárciszfesztivál alkalmával várja a látogatókat: ilyenkor mintegy 3000 önkéntes – köztük gyerekek és még a turisták is – szorgosan gyűjti a nárciszokat és építik a virgászobrokat.

A felvonulás résztvevői több mint 100 000 szál virággal díszítik a hónapok óta készülő, méteres virágfigurákat. A városi menetben körülbelül 30, aprólékosan kidolgozott, kézzel készült virágszobor vonul végig a település központján. A virágok bódító illata ilyenkor betölti a levegőt, miközben a zsűri és a látogatók megcsodálhatják a műalkotásokat. Délben zenekarok, hagyományőrző egyesületek és a nárciszkirálynő kísérik a felvonulást a tóig, ahol a virágszobrok a vízen úszva is megcsodálhatók.

A 16. században a karintiai Weitensfeld településén a pestis pusztítása után csupán egy várkisasszony és három polgárfiú maradt életben. A legenda szerint egy versenyfutás döntötte el, ki lesz a leány jövendőbeli férje. Ennek emlékére a Kranzelreiter lovasok a mai napig látványos versenyt rendeznek pünkösdvasárnapon, amelyet hagyományos énekek és fúvószenekarok kísérnek.

A lovasok végigvágtatnak a településen, ezzel szimbolikusan elűzve a pestist, majd kezdetét veszi a verseny. A győztesnek különleges jutalom jár: ő csókolhatja meg a piactéri szökőkútnál álló kőből faragott szűzleány szobrát és megkapja a Kranzelt, vagyis a menyasszonyi koszorút. Hagyományosan ezt a díjat egy kiválasztott fiatal hölgynek ajánlja fel, akivel a verseny végén eltáncolja a híres Gurktali keringőt.

A 17. században a gmundeni plébános a felebaráti szeretet jegyében ebédre hívta a szegényeket. Ebből a hagyományból született meg a mai Liebstattsonntag, amelyet már a szerelmes gerlepárok ünnepeként tartanak számon. És mi is fejezhetné ki jobban a szeretetet, mint egy mézeskalács szív? A cukrászok gondosan díszített, kedves üzenetekkel és motívumokkal ellátott mézeskalácsszíveket készítenek, hogy az ünnepség látogatói egy szeretetteljes ajándékkal kedveskedhessenek egymásnak.

Az ünnep szentmisével veszi kezdetét a plébániatemplomban, majd a menet végigvonul az óvároson, hogy elérkezzen a rendezvény legizgalmasabb pillanatához: a szívek kiosztásához a főtéren.

A tiroli Gauder Fest az Alpok egyik legrégebbi népünnepe, amelynek gyökerei egészen 1428-ig nyúlnak vissza. A neve nem a helyi dialektusban használt „Gaudi” (mókát, vidámságot jelentő szó) kifejezésből ered, hanem „Gauderlehen”, vagyis az ünnepség eredeti helyszíne után kapta.

Egykor a vásári forgatagban miséket tartottak és versenyeket rendeztek. Ma a hagyományos kézműves- és termelői piacon a mesteremberek mutatják be tudásukat és olyan helyi különlegességeket kínálnak, mint a Doggln (hagyományos tiroli papucs), a Ranzen (bőröv) vagy a faragott dísztárgyak. Természetesen nem hiányozhat a fesztivál ikonikus söre, a „Gauder Bock” sem. A hagyományos versenyek ma is fontos részei az ünnepnek: a fesztivál egyik fénypontja a „Ranggeln”, egy birkózáshoz hasonló küzdősport, amelyben a cél az ellenfél két vállra fektetése. Ez a viadal az évek során az Alpok leghíresebb Ranggler-versenyévé vált.

A napforduló-ünnepek gyökerei egészen az ókori időkre nyúlnak vissza, amikor a tűz lángjairól azt tartották, hogy elűzik a gonoszt. Ez a hagyomány a mai napig él: a Duna mentén hatalmas máglyák emelkednek, a szőlőskertekben fáklyák lobognak, a várak fényárban úsznak és úszó mécsesek táncolnak a folyón. Az ünnep fénypontja az est leszálltakor kezdődik, amikor a tüzek fellobbannak és varázslatos látvánnyal töltik meg az éjszakát. A legjobb kilátás a Wachaubahn vonatáról vagy a Dunán ringatózó hajókról nyílik, ahonnan a látogatók teljes pompájában élvezhetik a tűzijáték koronázta égi fényjátékot.

A régió borozói, vendéglői és éttermei erre az alkalomra különleges napfordulós menükkel készülnek, amelyekben a helyi gasztronómia remekei és világszínvonalú borok kapnak főszerepet.

A háromlépcsős gazdálkodás hagyománya Vorarlbergben már 400 éve apáról fiúra száll. Tavasszal a családok állataikkal felköltöznek a Vorsäßre, egy alacsonyabban fekvő alpesi legelőre, majd júliusban továbbvonulnak a 2000 méter magas Alpra, ahogy Vorarlbergben az alpesi legelőket nevezik.

Ősszel a pásztorok leterelik az állatokat a völgybe, ez az Alpabtrieb. A látványos menet ünnepi hangulatot áraszt: a tehenek fejét fenyőágakból, virágokból és színes szalagokból készült díszek ékesítik. A kolompok hangja, amelyek a hiedelem szerint a démonokat is távol tartják, már messziről jelzi a falu lakóinak és az érdeklődőknek, hogy közeledik az állatok hazatérése.

Sámson, egy 6,5 méter magas és több mint 80 kilogrammot nyomó óriás Lungauból. Első írásos említése 1635-ből származik és a legenda szerint fekete hajában emberfeletti erő rejlik.

A Lungaui Sámson-felvonulásokon, amelyek a Salzburger Bauernherbst eseményeihez kapcsolódnak, fiatal legények hordozzák végig a hatalmas Sámson-figurát a falun. Két törpe és egy zenekar kíséri őket, amely a híres Sámson-keringőt játssza. A látványos menetben egyesületek, lövészklubok és ifjúsági szervezetek is részt vesznek, hogy méltóképpen ünnepeljék ezt a hagyományt.

Érdekesség: Salzburg tartomány Lungau régiójában összesen 10 Sámson-figura található.