UNESCO világörökségi helyszínek Ausztriában

Az Európa szívében fekvő Salzburg hírnevét a város páratlan varázsának, a környék festői szépségének és annak a véletlennek köszönheti, hogy itt született Wolfgang Amadeus Mozart 1756-ban. A gazdagság és a jólét a só, azaz a „fehér arany” nemzetközi kereskedelmének évszázadaira vezethető vissza.

A sókereskedelemből származó bevételek lehetővé tették a hercegérsekek számára, hogy felépítsék a várost, amelyet olaszos jellege, számos szakrális épülete és különleges hangulata miatt „Észak Rómájának” is neveznek.

Bécs történelmi központja Európa egyik legszebb városi műemléke. Három korszak jellemzi a Habsburg császárok egykori székhelyét: a középkor a gótikus Szent István-székesegyházzal; a barokk korszak, amelynek legfontosabb öröksége a Hofburg a pazar kupoláival; valamint a XIX. század végi Ringstrasse korszaka, amikor olyan pompás épületek épültek, mint az Állami Operaház és a Művészettörténeti Múzeum.

A számos templom, palota és park is hozzájárul Bécs óvárosának császári hangulatához. Az uralkodók által felhalmozott gazdag gyűjtemények és az évszázados zenei hagyományok éppúgy elválaszthatatlanul kapcsolódnak az óvároshoz, mint a bécsi konyha élvezete, a kávéházak jellegzetes hangulata és a nosztalgikus vásárlás az egykori császári és királyi beszállítóknál.

Az évszázadok során a Schlossberg (és a rajta álló híres óratorony) körül olyan városkép alakult ki, amely a középkor óta, a gótikától kezdve a reneszánszon, a barokkon, a historizmuson és a szecesszión át a kortárs építészetig a legfontosabb stílusok lenyűgöző épületeiben jelenik meg.

A Schlossberg és Mur közötti jól megőrzött városközpont gótikus templomokkal, reneszánsz udvarokkal és barokk házakkal egészíti ki az Eggenberg család barokk rezidenciáját. Graz a Balkán, az Alpok és a Földközi-tenger közötti kulturális transzfer központja. A várost a 10. században alapították, és a Habsburgok alatt III. Frigyes császár kedvenc rezidenciája lett. 1625 után épült az Eggenberg-palota, amelyet egy nagy park vesz körül, amelyet a 19. században tájkertté alakítottak át.

Az értékes természetes gyógyforrások köré épült, egyedülálló építészet alakult ki, amely még ma is jellemzi Baden bei Wien történelmi városképét. A bécsi erdő és a gyógyfürdőkertek is részei ennek a tájnak.

Ugyanakkor Baden mindig is a nyugodt életmód és a modernitás helyszíne volt, ahol I. Ferenc József császár nyáron pihenésre, a nagy művészek pedig inspirációra leltek. Ludwig van Beethoven például szívesen kúrált a badeni fürdővárosban, és itt írta meg az Örömódát. Baden császári fürdővárosát Európa legjelentősebb fürdővárosai közé emelték, amikor "Európa nagy fürdővárosai" transznacionális világörökségi címmel tüntették ki.

A legendákkal átszőtt Salzkammergut közepén, a hatalmas Dachstein lábánál egy különleges gyöngyszem található: a történelmi kultúrtájat Hallstatt, Gosau, Obertraun és Bad Goisern településekkel három és fél évezredes kulturális múlt jellemzi.

A történelmi kultúrtáj mögött három és fél ezer éves történelem húzódik: a sókitermelés, mely a középső bronzkorig nyúlik vissza, megalapozta a lakosság jólétét. Az építészet a jellegzetes fadíszekkel meghatározza a tájképet, az itt élők a hagyományokat a mai napig ápolják (melyek az egyes helységekben akár nagyon különbözőek lehetnek).

A Wachau régió – amely a Dunának igen rövid szakasza: 36 km az összesen 2800 km-ből – változatos tájszerkezete, jelentős kulturális emlékei és kisvárosai által vált különleges értékű történelmi kultúrtájjá. Különböző tájegységei.

Itt a természeti tájak - a kanyargós Duna-völgy, a folyóparti erdők, a zord sziklaalakzatok és az ember alkotta elemek (mint a teraszos szőlőültetvények, a jellegzetes falvak és domborzati formák, kolostorok, várak, romok) harmonikusan egészítik ki egymást.

Közép-Európa legnagyobb sztyeppés tavánál a puszta és a nád találkozik, a horizonton szőlőültetvények keretezik a tájat. Az Ausztria és Magyarország által közösen kijelölt, határokon átnyúló terület a Kisalföldtől kezdve a tavon és a hatalmas nádas területen át a festői falvakig.

csodálatos szőlőültetvényektő és a kiterjedt legelőkig terjed, ahol szürkemarhák és fehér szamarak legelnek. Régészeti emlékek, mészhomokbányák, ősi szentélyek, nyújtózkodó tanyák és kastélyok tanúskodnak a lenyűgöző településtörténetről – a Fertő tó mindig is a kultúrák olvasztótégelye volt.

A Kalkalpen Nemzeti Park az erdei vadon megtestesítője. A Reichraminger Hintergebirge és a Sengsengebirge hegységek sűrűn erdős vonulatain terül el. 209 négyzetkilométeres területével Ausztria legnagyobb erdei nemzeti parkja, ennek háromnegyede vadon. A Kalkalpen Nemzeti Park több mint 5000 hektárnyi ősi bükkerdője – 10 európai ország hasonló természeti területével együtt – felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

Bécsből délre indulva a legszebb út vonattal vezet a Zauberberg Semmering régióba. Már 1841-ben az akkori államminiszter, Karl Friedrich Kübeck megbízást adott egy Triesztbe vezető vasútvonal megépítésére.

A Velencéből érkezett Carl Ritter von Ghega építőmérnök irányításával 1848-tól kezdve mindössze hat év alatt műszaki és építési remekműként épült meg a vasút a közel 1000 méter magasan fekvő hágón (akkoriban a világ legmagasabb, sínen elérhető pontja volt).

A palota pompás termeinek bejárása során betekintést nyerhetünk a korabeli uralkodók életébe, a dombon álló Gloriette-ről pedig fenséges kilátás nyílik a palotára és Bécsre. A kastélypark egyik fénypontja az építészetileg lenyűgöző Pálmaház egzotikus növénygyűjteményével. A Schönbrunni Állatkertet, Európa legrégebbi és egyik legpompásabb állatkertjét egyrészt a gyönyörű barokk pavilonok, másrészt az ott élő állatok legmodernebb szempontok szerint kialakított tágas lakóterei jellemzik.

Kr. e. 5000 körül az emberek letelepedtek az Alpokban, és cölöplakokat építettek. Ezek a maradványok Ausztria egyetlen víz alatti világörökségi helyszíne. A neolitikumtól a vaskorig terjedő időszakból származó leletek vizes élőhelyeken és partvidéken találhatók, és fontos betekintést nyújtanak a korai társadalmakba.

Ausztriában öt régészeti lelőhely található, többek között az Attersee, a Mondsee és a Keutschach-tó területén. Itt olyan eszközöket és anyagokat találtak, mint a réz és a vas, amelyek sokat elárulnak a kereskedelemről és a technikai újításokról. A Keutschacher See legrégebbi települése a Kr. e. 4. évezredből származik. A Mondsee település a Bajorországgal és Észak-Itáliával való kereskedelmi kapcsolatokról tanúskodik, míg az Attersee települései Kr. e. 1690 és 1260 között épültek.

A Duna mindig is vonzotta a kultúrákat. A folyó több mint 450 éven át volt a Római Birodalom északi határa (akkori nevén Danubius). A katonai határvonal, azaz a limes számos őrtoronyból, légióstáborból és erődből állt. A Duna mocsaras partjait akkoriban nehéz volt bevenni, mégis 14 kilométerenként őrtornyokat, légióstáborokat és erődöket építettek a határ megerősítésére.

Az erődítmények, a polgári települések, a gazdasági és közlekedési létesítmények helyszínei és maradványai lenyűgöző tanúi a történelemnek. A régészeti lelőhelyek Felső-Ausztriában, Alsó-Ausztriában és Bécsben találhatók a Duna mentén, és az ókorban Noricum és Pannonia római provinciákhoz tartoztak.