Anton Bruckner
Az osztrák zeneszerző élete és munkássága
A felső-ausztriai Ansfeldenben született Bruckner korán kapcsolatba került a zenével. Fiatalemberként orgonavirtuózként szerzett magának nevet és improvizációs tehetségével lenyűgözte a közönséget.
Legnagyobb szenvedélye a szimfóniák komponálása volt, azonban ezen a területen élete nagy részében harcolnia kellett az elismerésért. Műveit sokáig félreértette és megvetette a bécsi közönség. Anton Brucknert akaratos és excentrikus különcnek tartották, aki vidékről származik.
Ugyanakkor különös anekdoták övezték a személyét. Állítólag számolási kényszerben szenvedett, lépcsőfokokat és ablakokat számolt - és a legapróbb részletekig megszámolta pontjait. Sikertelen házassági ajánlatai is színes figurává tették - valahol a zseni és a különc között.
Szimfóniaszerzőként csak idős korára nyerte el kortársai tetszését, de ekkor már számos kitüntetésben is részesült. A zeneszerzéshez való szokatlan, ugyanakkor újszerű hozzáállásával ösztönözte a szimfónia továbbfejlesztését, egy olyan zenei műfajét, amelyet akkoriban már lezártnak hittek.
Anton Brucknert korának egyik legjelentősebb zeneszerzőjeként tartják számon, munkássága máig hat.
A White Stripes rockduó Seven Nation Army című slágere világszerte ismert. A dal minden rockzenei playlisten megtalálható és számos európai futballstadionban is rendre felcsendül. De kevesen tudják, hogy a dal frappáns riffje Anton Bruckner monumentális 5. szimfóniájából származik.
Belga szurkolók egy csoportja énekelte a fülbemászó dallamot először egy stadionban a csapatuk diadalmas győzelme után. Azóta Bruckner dallama az európai futballvilág része.
Anton Bruckner 1824-ben született Ansfeldenben, 11 gyermek közül a legidősebbként. Az ansfeldeni tanító fia volt. Mivel a tanárok akkoriban a templomi orgonista feladatokat is ellátták, Bruckner korán kapcsolatba került a zenével, különösen az egyházi zenével. Hegedülni, zongorázni és orgonálni is tanult, aminek köszönhetően már 10 éves korában ideiglenes orgonistaként dolgozott. Édesapja korai halála után édesanyja 12 éves korában a közeli St. Florian-i apátságba küldte kóristafiúnak, ahol az apátsági orgonistától kapott orgonaórákat.
Bruckner egész életében az orgonazene komponálására és improvizációjára összpontosított, a későbbiekben még tanári feladatai elé is helyezte. A tanári és orgonista kötelezettségei mellett elvárták tőle, hogy a földeken és az erdőkben is segédkezzen. Zenei fejlődését azonban több mint 30 éven át szenvedélyesen folytatta.
31 éves korában kezdődött hivatásos zenei karrierje. 1855-ben felajánlották neki, hogy jelentkezzen a linzi székesegyházba orgonistának. Eleinte vonakodott, de végül sikerrel vette a meghallgatást és elnyerte az állást. Első szimfóniáját 1868-ban mutatták be a linzi Redoutensaalban. A közönség és a kritikusai is lelkesek voltak, mely arra ösztönözvt, hogy kompozícióit nagyobb közönség előtt is bemutathassa. Még ugyanabban az évben elhagyta Linz városát és Bécsbe ment. Ott a bécsi konzervatóriumban vállalt állást a zeneelmélet és az orgonajáték professzoraként.
Ettől kezdve beindult a karrierje. A császár udvari orgonistája lett, folyamatosan komponált, évekig tanított a konzervatóriumban és orgonavirtuózként is sikereket ért el. A közönség imádta improvizációs tehetségét. Játszott Nancy és Párizs katedrálisainak nagy orgonáin, I. Ferenc József császár legkisebb lányának esküvőjén Bad Ischlben – Londonban pedig tízezrek előtt koncertezett, és „popsztárként” ünnepelték.
Bruckner szenvedélye nem az orgonajáték, hanem a szimfónia volt. A szimfónia mint zenei forma azonban lezártnak számított és Ludwig van Beethoven szimfóniáit tekintették a vitathatatlan etalonnak.
A Bécsi Filharmonikusok Bruckner életében nem voltak hajlandóak hosszú és technikailag nehéz műveket játszani. Bruckner 3. szimfóniájának a Bécsi Zeneegyletben tartott előadásán a közönség nagy része az előadás alatt elhagyta a termet.
A bécsi sajtótól tartva Anton Bruckner Bécsen kívüli helyeken is előadatta műveit, sőt I. Ferenc József császárhoz is folyamodott, hogy hallgattassa el legnagyobb kritikusát, Eduard Hanslickot: „Felség, kegyeskedjék megtiltani Hanslicknak, hogy rosszat írjon rólam”.
Csak 60 éves korában, tizenkét évvel halála előtt, a 7. szimfóniájával érte el a hőn áhított nagy áttörést.
Bár Anton Bruckner egész életében elutasította a másokhoz való igazodást, mégis vágyott a megerősítésre, és állandóan ajánlóleveleket kért. Csak majdnem 60 éves korában kapta meg végre azt a hivatalos elismerést professzorként és zenészként, amelyet oly régóta remélt.
1886-ban I. Ferenc József császár a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A császár finanszírozta 3. és 8. szimfóniájának kiadását és művészi ösztöndíjban részesítette. Bruckner 1895-ben járási nehézségei miatt a császártól bérmentes földszinti lakást kapott a Felső-Belvedere egyik melléképületében. Itt töltötte élete utolsó 15 hónapját és intenzíven dolgozott a 9. szimfónia zárótételén – amely azonban befejezetlen maradt.
1896. október 11-én Anton Bruckner 72 éves korában hunyt el, szívbetegségben. Végakarata szerint a felső-ausztriai St. Florian apátsági templomának orgonája alá temették el.
Anton Brucknert a klasszikus zene legjelentősebb megújítói között tartják számon és hatása messze a 20. századig nyúlik.