Franz Schubert
A melankólia mestere
Franz Schubert igazi bécsi volt – városi ifjú, szabad szellem, zseni. 1797. január 31-én született Himmelpfortgrundban, Bécs egyik külvárosában, és szinte egész életét a városban töltötte. Itt alakította ki új zenei nyelvét, amely nemcsak kifejezte az érzelmeket, hanem hallhatóvá is tette azokat.
Már tinédzserként megírta első műveit. Több mint 600 dal, 7 befejezett szimfónia, kamarazene, zongoraművek, kórusművek és operák születtek tollából. Gyakran nehéz körülmények között dolgozott: állandó munka nélkül, kevés pénzből, meggyengült egészségi állapotban. Mégis, a zene volt élete mozgatórugója – ahogy egyszer mondta: „Nem másért jöttem a világra, mint hogy komponáljak.”
Schubert figyelt a világra, és a hétköznapokban is költészetet talált. Olyan dalokban, mint „A pisztráng”, „A rémkirály” vagy a sötét hangulatú „Téli utazás” ciklusban a legbelsőbb érzéseknek adott hangot – megrázóan, tisztán, időtlenül. Híres „Befejezetlen szimfóniáját” – ahogy sok más művét is – csak halála után fedezték fel. És ez sokatmondó: Schubert megelőzte a korát.
Míg más zeneszerzők udvari karrierről álmodoztak, Franz Schubert szoros barátságokat ápolt. Nappalikban, szalonokban vagy vendéglőkben születtek azok az bensőséges zenei összejövetelek, amelyeket később „Schubertiádáknak” neveztek el. Bécs mindig is alkotói központja volt – itt írt, nevetett és szenvedett.
Csak halála után, 1828 novemberében – mindössze 31 éves volt – kezdték nemzetközileg is megismerni Schubertet. Olyan zeneszerzők, mint Robert Schumann, Felix Mendelssohn Bartholdy vagy Liszt Ferenc fedezték fel és terjesztették zenéjét. Ma a korai romantika egyik legjelentősebb zeneszerzőjeként tartják számon, aki mérvadóan befolyásolta a klasszikus zene fejlődését.
Hatása ma már messze túlnyúlik Bécs határain. Mégis, zenéje még a mai napig ott lüktet – egy olyan életérzésben, amely a melankólia, a könnyedség és a csendes nagyság között egyensúlyoz.
Schubert életében alig volt híres, és csak halála után vált igazán elismertté. Betegség, szegénység és az első bemutatók hiánya akadályozták a siker elérésében. Olyan zeneszerzők, mint Robert Schumann és Felix Mendelssohn tették később halhatatlanná zenéjét, felfedezve és népszerűsítve műveit.
Franz Schubert minden szemszögből
Schubert nyomában Bécsben
Zenés szomszédság
Aki Franz Schubert zenéjét szeretné követni, az legjobb, ha innen indul el – a 9. kerületből, ahol minden kezdődött. A Nußdorfer Strasse környéki Schubert-negyed több mint egy egyszerű lakónegyed: egy hely tele történelemmel, zenével és a bécsi hétköznapok zsongásával.
Franz Schubert 1797-ben látta meg a napvilágot egy apró konyhában. Ma a szülőháza múzeumként mesél gyermekkori éveiről és korai kompozícióiról – hallgatóállomásokkal, eredeti portrékkal és híres szemüvegével. Néhány lépésnyire innen a Himmelpfortstiege egy másik perspektívát kínál: macskaköves utcák, piaccsarnok, „Grätzl”-hangulat (a „Grätzl” bécsi szó a szomszédságra).
A negyed szíve a Sobieskiplatz – egy nyugodt, szinte észrevétlen hely, amely mégis sokat mesél: a szomszédságról, a város történelméről, és arról a Bécsről, amely Franz Schubertet formálta.
Az ódon épületek és a mindennapi ritmus között egy egészen sajátos életérzés alakul ki, amely nyugodt, bájos és autentikus. Több pad és egy csobogó szökőkút található, így könnyen elképzelhetjük, hogyan sétáltak Schubert és barátai kétszáz évvel ezelőtt a téren. És aki itt ül, nézelődik vagy sétál, az gyorsan megérti: Schubert ebben a negyedben nem csupán egy név – emléke itt tovább él.
Schubert nyomában Ausztriában
Schubertet hallgatni: koncertek és fesztiválok
Zenés mulatságok
Schubert életének nagy részét szegénységben töltötte. Ismert volt, hogy barátainál lakott, és hosszú ideig nem volt saját zongorája. Ehelyett barátainál és gyakran nekik játszott. Élete során közönsége főként egy szűk körű baráti társaságból állt, akik rendszeresen találkoztak privát házi koncerteken. Ezek a zenei estek hamarosan a társadalmi élet titkos gyöngyszemeivé váltak: 1821-ben a Schober család bécsi lakásában zajlott le az első Schubertiáda. Bár Schubert a nyilvánosság előtt nagyon visszahúzódó volt, barátai társaságában annál inkább társaságkedvelő volt. Az emberek táncoltak, énekeltek, játszottak, ittak és verseket olvastak, miközben Schubert a zongoránál ült és legújabb műveit játszotta. Egy igazi partiarc azért csak nem volt.
Ma is tovább él ez a szellem – például a Schubertiade Fesztiválon Vorarlbergben, amelyet 1976-ban először a hohenemsi palotában rendeztek meg. A cél az volt, hogy Schubert számára helyet biztosítsanak a zenetörténetben. Ma a Schubertiade Hohenemsben és Schwarzenbergben a legnagyobb fesztivál a maga nemében. Sehol máshol nincs olyan sok dalest a legjobb Schubert-dalinterpretálókkal és újoncokkal ilyen színvonalon, ilyen rövid idő alatt. Mindezek ellenére a fesztivál intim jellegének megőrzésére törekednek, és a legmagasabb szintű zenei előadásokra összpontosítanak.