Friedensreich Hundertwasser
A színekkel teli utópista
Friedensreich Hundertwasser festő, építész és környezetvédelmi aktivista volt. Már fiatalon kitűnt rendkívüli érzéke a színek és formák iránt. A második világháború borzalmai ellenére a fiú élénk színekkel festett mesebeli tájakat, gyönyörű erdőket és paradicsomi világokat. Rövid bécsi akadémiai tanulmányai után az 1950-es években alakította ki egyedi stílusát: organikus formák, ragyogó színek és a spirál mint központi motívum jellemezték művészetét. Az 1970-es évektől egyre inkább az építészet felé fordult, világszerte több mint 40 épületet alkotott, és elkötelezetten támogatta a zöldtetőket, a „fa-bérlőket” és a természetközeli építkezést.
Hundertwasser a művészetet életfilozófiának tekintette
Számára a fenntarthatóság nem egy trend volt, hanem életelv: a művész maga is egyszerűen élt, megújuló energiát használt, és már jóval a fenntarthatóság divatossá válása előtt alternatív újrahasznosítási koncepciókat dolgozott ki. Utazásai során körülbelül 100.000 fát ültetett, menedékhelyein víz- és napenergiát használt, humusztoaletteteket és biotópokat telepített. Számos plakátot tervezett olyan szervezetek támogatására, mint a Greenpeace és a Jacques-Cousteau Társaság. Színeit gyakran saját receptjei alapján készítette, és sokat gondolkodott az ember helyéről a természet körforgásában. 2000-ben bekövetkezett haláláig foglalkoztatták ezek a kérdések, amikor is végakaratának megfelelően Új-Zélandon, egy fa alatt talált végső nyughelyére.
A KUNST HAUS WIEN-t Ausztria első „zöld múzeumaként” tartják számon.
Egy pillantás Hundertwasser műveire
Friedensreich Hundertwasser nyomában
A háború utáni rideg, egyenes vonalú építészet ellenszenves volt az érzékeny művész számára. A katalán Antoni Gaudί színes, hullámzó formáiból, valmint a francia autodidakta építész, Facteur Cheval alkotásaiból merített ihletet.
Hundertwasser meg volt győződve arról, hogy az egyenes vonal, a derékszögek, a sík padló, az ablakok steril szabályossága olyan elemek, amelyek nem felelnek meg az ember természetének, és egyenesen beteggé teszik.
Véleménye szerint az épületek az ember „harmadik bőrét” alkotják – az első a bőre, a második a ruhája –, és ezért mindenkinek lehetőséget kellene kapnia arra, hogy személyesen alakíthassa otthonát.
Fák nőnek ki az ablakokból? Vidáman tagolt homlokzat? Igazi erdő és méhkaptárak a tetőn? Sarkok és élek nélküli belső tér és egy csodálatosan zöld belső udvar? Az 1991-ben létrehozott múzeum – KUNST HAUS WIEN a művészet frissítő élvezetére invitál. Hundertwasser álma egy oázisról a nagyvárosban valósággá vált. A művész elveihez híven az épület egy meglévő épületet, a Thonet cég elhagyott bútorgyárát hasznosította újra.
A kulturális intézmény a kiállítási programjában és a működésében is a fenntarthatóságra törekszik. Erőfeszítéseinek köszönhetően 2018-ban elnyerte az Osztrák Környezetvédelmi Címet. A KUNST HAUS WIEN ezzel az ország első „zöld múzeuma” lett, folytatva Hundertwasser örökségét az ember szerepének kutatását a természet körforgásában.
Magasan Bécs háztetői felett zümmögés hallatszik: a KUNST HAUS WIEN tetőkertjében két méhcsalád, mintegy 140.000 méhecske él. Ez a kezdeményezés közvetlenül kapcsolódik Hundertwasser ökológiai víziójához, aki mindig egységként tekintett a természetre és az építészetre. A múzeum zöld homlokzata, tetőkertje és több mint 260 növényfaj ideális élőhelyet teremt a méhek számára. Alma-, körte- és diófák, valamint hársfák biztosítják számukra a táplálékot, miközben a múzeum növényzete hozzájárul a városi biodiverzitás erősítéséhez.
A méhekről Thomas Zelenka méhész gondoskodik, és évente körülbelül 80 kg bio mézet gyűjt be. A múzeum ajándékboltjában nemcsak méz, hanem méhviaszgyertyák és természetes ajakbalzsam is kapható. Bécs első „zöld múzeumaként” a KUNST HAUS WIEN hű marad Hundertwasser eszméihez – élő példája a fenntartható városi természetnek és a gyakorlati környezetvédelemnek.