Vár- és kastélytúrák gyerekeknek
Kalandozások történelem és fantázia között

Burgenlandi tévedés: egy vár még nem tesz ki egy teljes országot, de sok vár kiteszi Burgenlandot? Nem-nem. A név valójában három Monarchia korabeli, egykori magyar közigazgatási egységen alapul: Wieselburg, Ödenburg és Eisenburg. A „Dreiburgenland” elnevezésből 1921-ben Karl Renner kancellársága alatt lett „Burgenland”, mint egyenjogú tartomány.

Bár pontos számuk nem ismert, sokan 100-120 különböző várat és kastélyt tartanak számon a térségben. Ezek a történelmi helyszínek a jól megőrzött erődítményektől a romantikus romokig sokféle építészeti stílust és történelmi korszakot felsorakoztatnak. A legismertebb példák közé tartozik Forchtenstein, Bernstein, Friedensburg, Schlaining, Güssing és Lockenhaus vára, amelyek mind fontos szerepet játszanak Burgenland regionális történelmében.

Giletus, a melegszívű herceg, háborúba indult. Felesége, Rosalia kegyetlenül uralkodott távollétében. Foglyokat vettetett tetszés szerint a fekete toronyba, és éheztette őket halálra. Amikor a herceg hazatért, értesült felesége sötét uralmáról. Egy nagy lakomán Giletus elmondta, hogy találkozott egy gonosz asszonnyal, és felsorolta mindazokat a szörnyűségeket, amelyeket felesége elkövetett. Ezután megkérdezte a jelenlévőket, milyen büntetést érdemel ez a személy. Mindenki a halál mellett szavazott. Még Rosalia is. Ekkor Giletus felkiáltott: „Ti hoztátok meg a saját ítéleteteket!”. Rosaliát a fekete toronyba zárták, amíg „8 nap után el nem hallgatott”. Szelleme állítólag a Rosalia-kápolna megépítéséig kísértette a várost.

A válasz továbbra is rejtély, de az újonnan felfedezett nyomok megerősítenek egy elméletet: a Zwettl apátság történelmi kataszteri térképén a várostól északra egy „Walthers” nevű falu látható – egy nagy madárröptetővel együtt.

Walther eredetéről évszázadok óta folynak találgatások. Míg a régebbi elméletek Dél-Tirolt vagy az Osztrák Hercegséget valószínűsítették, az újabb kutatások a Waldviertelhez való kötődést támasztják alá. A dalnok a Babenberg-dinasztia bécsi udvarában tevékenykedett, ahol körülbelül 1195 és 1198 között élt. Azt is feltételezik, hogy apja alapíthatta „Walthers” települést, és lehetővé tette fia számára, hogy a Zwettl apátságban kapjon oktatást.

Egyértelmű bizonyítékok egyelőre hiányoznak, de a „Waldviertel-tézis” egyre valósznínűbb – és talán a „középkor fülemüléje” valóban alsó-ausztriai volt.

Krónika

• Név: Walther von der Vogelweide

• Születési és halálozási idő: 1170 és 1230 között

• Hivatás: Költő és énekmondó

• Művek: 90 dal, 150 vers (Sangspruch)

• Híres dalok: Herzeliebez vrouwelin, Ich hân mîn lêhen, Under de linden

Egy legenda, két nézőpont:

Salzburgi bikamosók

A parasztfelkelések idején, 1525 körül Salzburgot lázadók ostromolták. A városfalak azonban bevehetetlen akadályt jelentettek, és a parasztok úgy döntöttek, hogy lezárják a várost. A polgárok körében szigorú böjtöt rendeltek el. Amikor már csak egy bika maradt, a salzburgiak cselhez folyamodtak: a bikát a várfalhoz vezették, hogy azt elegendő tartalékként mutassák be az ellenségnek. A következő napokban fehérre, feketére és foltosra festették a bikát. A lázadók meghátráltak és távoztak – látván, hogy a város tartalékai nem akartak elapadni.

Halleini bikamosók

Hallein népe meg akarta leckéztetni a salzburgiakat arroganciájuk miatt: a sóváros okos polgárai egy fekete bikát kötöttek a csónakra, és leúsztatták a Salzachon. A salzburgi polgárok megdöbbentek és partra vitték az állatot. Mivel a salzburgiak csak tarka marhákat ismertek, azt hitték, hogy a fekete bikát biztos feketére festették és ezért alaposan lesikálták. Az intenzív tisztítás után azonban rá kellett jönniük, hogy valójában ez az állat természetes színe. Az egész világ nevetett Salzburg hercegérseki város polgárainak ostobaságán.